Az ökölvívást már 6000 évvel
ezelőtt ismerték a mai Etiópia területén élő népek, majd Kr.e
688-tól olimpiai sportág lett. Az ökölvívás korai
történelme...
A küzdősportok egyik
legnépszerűbb ágazata az ökölvívás, azon belül is a hivatásos,
vagy más néven professzionális ökölvívás. A sportág az évek
során számos változáson ment keresztül, rengeteget módosult,
de alapjaiban mindenképp megmaradt, hisz több ezer éves múltra
nyúlik vissza az, amit mi ökölvívásnak hívunk.
A boksz
alapszabálya - ahogy az nevéből is ered -, hogy ököllel
próbáljuk megütni ellenfelünket. Az ilyen jellegű küzdősportot
körülbelül 6000 évvel ezelőtt találhatták ki a mai Etiópia
területén élő, számunkra ismeretlen népek. Ez a sport eljutott
az ősi egyiptomiak területére is, sőt igazából Európának egész
mediterrán részét bekebelezte. Az ősi krétaiaknak is volt egy
ökölvíváshoz hasonló sportáguk, amely Kr.e 1500 körül
alakulhatott ki, viszont teljesen független volt az
egyiptomiakétól.
Habár az ökölvívás csak
Kr.e 688-tól került bele az ősi Olimpiai játékokba, a
görögöknél ekkor már elég komoly elismertséget nyert a
sportág. Egyik formája abból állt, hogy két ókori görög harcos
egy-egy sziklakövön ül, ütőtávon belül, és egymást addig ütik,
míg valamelyik ki nem üti a másikat. Ennek ellenére a
boksz egyáltalán nem volt brutális sportág az Ókorban, viszont
nem voltak szünetek egy mérkőzés alatt. A mérkőző felek bőr
szíjat viseltek, eredetileg azért, hogy védjék vele kezüket és
csuklójukat. Idővel egyre keményebb bőrt használtak, így a
szíj szépen lassan fegyverré nőtte ki magát. A rómaiak vas
illetve bronz díszgombokat is hordtak, amely olykor halált is
okozhatott az ellenfélnek. A boksz a Római Birodalomban nem
volt annyira népszerű sportág, mint a gladiátorok véres
küzdelmei, amiket a rabszolgák vívtak egymással.
A
rómaiak Kr.e 30 tájékán feltalálták az ökölvívó ringet, amely
máig meghatározó kelléke mind a profi, mind az amatőr
ökölvívásnak. Ez egyébként kezdetben kör alakú volt.
A
kereszténység bejövetelével az ökölvívás minden formája
teljesen megszűnt Európában. Közel 1700 év kellett ahhoz, hogy
a sportág ismét visszatérjen kontinensünkre. Egy londoni újság
utalt először egy bokszmérkőzésre 1681-ben, és a Royal Theatre
nevezetű színház adta 1698-ban a mérkőzések helyszínét.
A sportág abban az időben inkább egyvelege volt
birkózásnak és a boksznak. Habár elsősorban ököllel ütöttek a
versenyzők, engedélyezett volt a másik megragadása, illetve
dobása is, sőt, ha földre került, akkor is meg lehetett ütni.
A modern bokszvilág
első figyelemre méltó személye James Figg volt, aki
boksz akadémiát nyitott 1719-ben, Londonban. Figg egy szakértő
vívó volt, emellett bokszoló is, és ennek mintájára alapította
meg a boksziskolát. Figg sok éves bokszolás során sosem kapott
ki, és általánosan Nagy Britannia bajnokának tekintették,
mígnem 1730-ban visszavonult. Sikeressége más embereket is
inspirált, és idővel egyre több boksziskola jött létre, mitöbb
azzal, hogy vívó is volt egyben, így a boksz tekintélyes
sporttá nőtte ki magát. Figg egyik tanítványa, Jack Broughton
az "angol boksz atyjává" vált. 1729 és 1750 között bajnokként
ismerte el a közvélemény. Londonban tanította az ökölvívást és
működtette egy arénát is Nagy Britannia fővárosában. 1743-ban
pedig elsőként összegezte, és elsőként hozott létre hivatalos
szabályokat az ökölvívás számára. Szinte egy zsebkendőnyi
helyen álltak egymással szemben az ökölvívók. és amikor
valamelyikük padlóra került, az edző számára 30 másodperc állt
rendelkezésre, hogy helyrehozza védencét. Tulajdonképpen így
jöttek létre a menetek is, hiszen minden leütés meghatározott
egy szünetet legalább 30 mp-re. Habár a birkózásban ismert
fogás engedélyezett volt, a bokszolók nem ragadhatták meg
ellenfelüket a derék alatt.
Broughton feltalálta az
első bokszkesztyűt is, amely nemcsak a kezet, hanem az
ellenfél testét is védte bizonyos fokig az ütéstől. Viszont
ezeket csupán edzésnél használták, a valós küzdelmekben ekkor
még nem.
A Broughton által
létrehozott szabályok egész Angliában érvényesek voltak,
csupán kisebb módosítások voltak 1838-ig, amikor a Pugilistic
Society (1814-ben alapították) kifejlesztette a London
Prize Ring Rules-t, amely módosította a szabályokat. A ring oldalai a 3 lábnyi
hosszúságról 24 lábra módosult, melyet 2 kötél vett körül. A leütés a
menet végét jelentette, és a 30 másodperces szünetet követően
8 másodpercet biztosították a padlózó versenyzőnek, hogy
önerejéből a ringbe tudjon lépni.
Az alapszabálya -
ahogy az nevéből is ered -, hogy ököllel próbáljuk megütni
ellenfelünket. Az ilyen jellegű küzdősportot körülbelül 6000
évvel ezelőtt találhatták ki a mai Etiópia területén élő,
számunkra ismeretlen népek. Ez a sport eljutott az ősi
egyiptomiak területére is, sőt igazából Európának egész
mediterrán részét bekebelezte. Az ősi krétaiaknak is volt egy
ökölvíváshoz hasonló sportáguk, amely Kr.e 1500 körül
alakulhatott ki, viszont teljesen független volt az
egyiptomiakétól.
A feljegyzéseket, leírásokat
olvasgatva az ember sokszor mosolyog és ámul az akkoriak
teljesítőképességén és akaraterején, de egyben valami
hihetetlen tiszteletet is érez irántuk. Nevük
kitörölhetetlenül megmarad az ökölvívás
nagykönyvében.